Kedvelem a Toyota szellemiségét, ezért ment igazán mélyre az első bZ4X élményem. Megjelenésekor egyszerűen nem értettem a formát, a működést, az első valódi villanyautójuk, mondjuk úgy, nem sikerült igazán jól. A kapkodás tankönyvi példája volt. A Toyota megrázta magát, kijavította a hibákat és puttonyt rakott a hatalmas SUV-ra, így lett az értelmetlenül nagy valamiből hatalmas, emelt családi kombi.

A bZ4X Touring legnagyobb vívmánya a C oszlop után van. Jól pakolható, a korábbi modellnél 50 százalékkal nagyobb (alaphelyzetben 669 literes, üléseket ledöntve 1718 literes) csomagteret kapott. Pontosan ez hiányzott a teljes harmóniához. Első csomagtartó viszont nincs, a töltőkábellel hátul kell molyolni. Kombi hívőként ez biztosan elfogultságnak hangzik, de a piac is hiányolt már egy ilyen jellegű típust. Nyugodjon meg a kedves olvasó, mindjárt kiborítom az adat- és számkosarat, csak hadd polemizáljak még egy kicsit.

Amiről a sajtótájékoztatón nem beszéltek, és nem is látszik, az a sok apró csiszolás és fejlesztés a szoftveren. A vezetéstámogató rendszerek hangja és fegyelme szelidült, már nem azzal indult a túra, hogy lázasan keresem a figyelmeztetések kikapcsolási lehetőségét: hagytam mindent éberen, és úgy sem kergültem meg a csipogásoktól. Még az éberségfigyelő is legyintett, ha néha oldalra mertem nézni vezetés közben. Szerencsére tetemes mennyiségű fizikai gomb jutott a vezető környékére, az információs központ, bár nem a legújabb divatot követi, de pörög, mint mongúz a lambéria mögött. Összeállt végre a produkció. A csinos kunyhó egyetlen archaikus eleme a műszeregység szélén vigyorgó szent READY lámpa, ami még most is szitázott maszkon átvilágító zöld LED. Minden bZ4X Touring hőszivattyús, magasabb felszereltségű változatokban pedig még infrapanelt is tesznek a műszerfal alsó részére, bár ezzel elveszítjük a kesztyűtartót.